Wir haben außer JESUS keinen anderen Schatz Nincs más kincsünk csak egyedül JÉZUS

In diesem Jahr feierte eine größere Schwesterngruppe das 25., 40., 50., 60. und 70. Jubläum ihrer Berufung.

Das Treffen begann am Freitag Nachmittag mit einer Überraschung. Jedes Schwester durfte eine Schatzkiste auswählen. Während des Treffens konnten wir winzige "Glasperlenschätze" sammeln. Diese bedeuteten für einige Dankbarkeit, Glauben, Hingabe, für andere Gemeinschaft, Gebet, Zuneigung, etc.

Idén, egy az előző évekhez képest nagyobb nővércsoport ünnepelte a hivatásának 25., 40., 50. 60. és 70. jubileumi évfordulóját.

A péntek délutáni találkozás egy meglepetéssel kezdődött. Mindenki kiválaszthatott egy-egy kincses dobozt. A találkozó alatt ebbe apró „üveggyöngy-kincseket” gyűjthettünk. Ezek egyesek számára hűséget, hálás szívet, hitet, odaadást, mások számára közösségi együttlétet, örömet, imádságot, hovatartozást, stb. jelentettek.

Von den folgenden Schriftstellen leitete sich das  Motto des Treffens ab: "Meister wo wohnst du? Komm und seht! Da gingen sie mit und sahen, wo er wohnt, und blieben jenen Tag bei ihm; es war um die Zehnte Stunde" und "Ich bin das Brot des Lebens".

A találkozó a következő szentírási részek jegyében zajlott: „Mester hol lakol? Gyertek nézzétek meg! Elmentek és megnézték, hogy hol lakik és azon a napon nála maradtak; ez körülbelül tíz óra tájban volt." valamint „Én vagyok az élet kenyere“.

Der Leitgedanke der Nachmittagsreflexion wurde von einem schönen und tiefgreifendem Lied widergegeben ...

A délutáni elmélkedés vezérfonalát egy gyönyörű és mélyreható ének adta...

Am Samstag pilgerten wir nach Mariazell. Auf dem Weg wir meditierten über folgende Fragen ...

Szombaton Máriacellbe zarándokoltunk. Az úton a következő kérdésekről elmélkedtünk...

Vera nővér és Amália nővér beszámolója rövid bepillantást enged a zarándoklat élményeibe...

Am Sonntagmorgen tauschten wir uns untereinander über das aus, was in unseren Schatzkisten hatten. Wir haben festgestellt, dass unser wertvollster Schatz JESUS selbst ist. Im Dankbarkeit für die vergangenen Jahre der Berufung und für die Gnade der Feier, trafen wir uns in der Kapelle des Exezitienhauses um Jesus in der Eucharistie anzubeten. Wie Weihrauch vor dem Altar des Herrn stieg die Freude des Herzens darüber empor, dass "wir außer JESUS keinen anderen Schatz haben".

Gott sei Dank!

Vasárnap délelőtt a résztvevő nővértársak is megtudhatták, hogy mi van a kincsesdobozainkban. Megállapítottuk, hogy a legeslegdrágább kincsünk maga JÉZUS. Búcsúzóul a kápolnában a kihelyezett Oltárisztntség előtt adtunk hálát az eltelt évekért és az ünnep kegyelmeiért. Mint tömjénfüst szállt az Úr oltára elé a hála, a meghatottság, az öröm, a szív boldogsága, hogy „nincs más kincsünk csak egyedül JÉZUS“.

Istennek legyen hála!