Leopoldine nővér a gráci Irgalmas Nővérek első tartományfőnöknője volt. Az első hét nővérrel együtt a müncheni Irgalmas Nővéreknél kapott képzést, majd 1843-tól a Paulustornál működő általános kórház betegápolását vezette.

1850-ben a nővérek egyesültek Szent Vince eredeti, párizsi nővérközösségével. Az évek során számos ápolási intézménybe hívták őket; az oktatásban és a nevelésben is tevékenykedtek. Az 1870-es évek vége felé Leopoldine Brandis nővér egy külön nővérközösséget is alapított, amelynek tagjai éjjel és nappal otthonaikban ápolták a betegeket. Ebből alakult meg a Csodásérem Mária-nővéreinek Társulata, Ljubljana székhellyel. Ezek a nővérek kezdeményezték a boldoggá avatását is.

Halálakor, 1900. január 11-én, az akkori Monarchia területén, 210 intézményben, mintegy 2700 nővér tevékenykedett.

Hivatása és a segítségre szorulók szolgálata iránti mély szeretete – hiszen bennük nővéreivel együtt magát Krisztust kívánta szolgálni –, a közösségi élet minőségéért viselt gondoskodása és a szilárd keresztény erények ápolása a szegénység és a sok munka közepette is valódi erőforrást jelentettek. Egyúttal tanúságot tettek minden ember végtelen méltóságáról, mert „minden Isten iránti szeretetből, belső és külső kedvességgel történjék”.