A Jó Pásztor vasárnapján, a papi és szerzetesi hivatások világnapján három nővér ünnepelte szerzetesi hivatásának jubileumát. Hetven évvel ezelőtt követték az Úr, a Jó Pásztor hívását, és „a szolgálat útját választották”, ahogyan Josef Swaris CM fogalmazott prédikációjában.
Életük hosszú évein át szolgálták a gyermekeket, a betegeket és az időseket, valamint nővértársaikat. Most örömmel és hálával végzik az imádság szolgálatát: imáikban Isten elé viszik az emberek gondjait és szükségét.
„A szívélyesség a szeretet aprópénze” – mondta Páli Szent Vince. A három nővér életében sok ilyen „szeretetből fakadó aprópénzt” osztott szét.
A közös szentmisén hálát adtunk Istennek a hivatásukban való hűség kegyelméért.
Három hivatás, három különböző út…
Erzsébet nővért a nővérek példája indította el: „Szerettem Istent, és valami jót akartam tenni. Felsőőrben megláttam a nővéreket, és azt mondtam: én is nővér leszek.”
Kozma nővér hivatása egy lelkigyakorlaton erősödött meg: „Lelkigyakorlaton vettem részt, és a lelkigyakorlat vezetőjével folytatott beszélgetés megerősítette bennem a vágyat, hogy szerzetesnő legyek.”
Oszita nővért egy könyv szólította meg, amely Marillac Szent Lujza és Páli Szent Vince életéről szólt: „Azt akartam tenni, amiről a könyvben olvastam: ott lenni az emberek mellett.”