Hálával az úton

Ötven, hatvan, illetve hetven évvel ezelőtt indultak el az Irgalmas Nővérek útján. Ebből az alkalomból találkoztak, és közösen ünnepeltek.
A találkozó kezdetén a nővérek olyan gondolatokat és kifejezéseket gyűjtöttek a „hivatás” szóhoz, amelyek saját meghívásuk történetéhez kapcsolódtak.
Mindegyik nővér tanúságot tehetett arról, mi vált fontossá számára, mi formálta, alakította és határozta meg életét. Az egyes nővérek személyes történetébe nyert betekintés mindannyiukat csodálattal töltötte el: milyen sokféleképpen hívja meg Isten az embert, majd hogyan járja vele együtt az útját.
Az ünnep egyik fénypontja a mariacelli zarándoklat volt. Imádkozva keltek útra, és a bazilikában ünnepi szentmisén vettek részt.A Szűzanya lábához helyezték a világért, az Egyházért, a közösségért és szeretteikért hordozott valamennyi kérésüket.Hazafelé a jubiláló nővérek örömmel osztották meg egymással életük emlékeit és élményeit.

Veled járom életem minden útját, veled mondom újra és újra: igen. 

Nem tehetek mást, mint hogy szeresselek, hiszen áldásoddal mindig mellettem vagy.

Ezzel a bizalommal és bizonyossággal haladnak tovább bátran a nővérek az útjukon.